EN
Szarvas Law Firm logo

Hitel-tőke konverzió – hét visszatérő hiba

Közeledik a hajrá, már csak egy szűk hónap áll rendelkezésre a társaságok éves beszámolójának elkészítésére. Ilyenkor sok társaságnál merül fel a hitel-tőke konverzió lehetősége, megoldásként a beszámolóban kimutatott tőkevesztés rendezésére. A hitel-tőke konverzió nyomán a társaság számára korábban kölcsön címén nyújtott finanszírozást a tulajdonosok tőkehozzájárulásként jegyzik, és így azokat a társaság kötelezettség helyett a saját tőke valamely elemeként mutathatja ki. Korábban bemutattuk (lásd részletesen 2018. október 16-i hírünkben) a konverzió két lehetséges módját, ezek röviden a következők:

  • a tag kölcsönkövetelését mint nem vagyoni hozzájárulást apportálja a jegyzett tőke/tőketartalék, illetve pótbefizetés címén a lekötött tartalék javára, azaz tőkeemelésre vagy pótbefizetésre használja a követelést;
  • a tag a fenti tőkeelemek valamelyikének készpénzzel történő emelését és a tagi kölcsön visszafizetését határozza el egyidejűleg, majd a két követelést egymással szemben beszámítja.

Bár a fenti eljárások alkalmazása általánosnak tekinthető és jelentős gyakorlatuk van, mégis van néhány visszatérő hiba, amikről érdemes beszélni, mert az eljárások jogi, számviteli és adózási kockázatot is rejthetnek:

A konverzió végelszámolás előtt történik: A leginkább húsbavágó hiba az lehet, ha az adóhatóság a konverziót utóbb a hitel elengedésének minősíti és ez alapján adóztatja. A kialakult adóhatósági és bírósági gyakorlat – ami nem feltétlenül következik a jogszabályok szövegéből – ezt az átminősítést akkor teszi meg, ha a konverzió idején már nem volt meg a tulajdonosok szándéka a társaság tevékenységének folytatására és azt a társaság végelszámolása követte. Végelszámolás előtt tehát nem ez a megfelelő módja a tőkehelyzet rendezésének.

Nem a társaság tagjáé a konvertált követelés: Nagy cégcsoport esetében, különösen valamilyen cash-pool rendszer alkalmazásakor előfordulhat, hogy nem a tag, hanem valamely másik csoportcég irányában áll fenn a követelés, amit konvertálni lehetne. Ebben az esetben a konvertálást megelőzően a követelésnek a tag(ok)ra történő engedményezése is szükséges.

Nem definiálják megfelelően a követelést: Elsősorban számviteli szempontból jelenthet problémát, amennyiben a konverzió jogi dokumentumaiból nem derül ki egyértelműen, hogy mely követelés(ek) illetve azok mely része került konvertálásra. Kérdéses lehet például, hogy a tőkekövetelés mellett a kamatok is konvertálásra kerülnek-e, illetve egy bonyolultabb vagy nagyobb hitelstruktúra egy részének konvertálása esetén az, hogy pontosan mely része szűnt meg a hitelnek a konverzió nyomán. Szükséges tehát a hitelviszony definiálása legalább az azt létrehozó jogügylet, annak dátuma és a konvertált összeg meghatározásával. Szükséges lehet továbbá a hitelviszonyt létrehozó dokumentumok megfelelő módosítása vagy megszűnésének dokumentálása is.

A konverziót rögzítő dokumentumok hiányosak, nem írják le a konverzió minden jogi lépését: Előfordul, hogy a tőkeemelés vagy pótbefizetés elhatározása, vagy éppen a beszámítás momentuma hiányzik a dokumentumokból, csak az a leegyszerűsített szöveg szerepel, hogy a tag mely tőkeelembe konvertálja a kölcsönt. A jogilag hiányos szöveg nem csak az értelmezést nehezíti meg, de gondot okozhat a könyvelés során és szélsőséges esetben adózási szempontból is a szándéktól eltérően minősülhet az ügylet.

Többszemélyes társaságnál pótbefizetés elhatározása anélkül, hogy azt a létesítő okirat megengedné: Ha egynél több tagja/tulajdonosa van a cégnek, pótbefizetés elhatározása csak akkor megengedett, ha annak feltételeit a társasági szerződés tartalmazza. Ezt nem helyettesíti az sem, ha a pótbefizetésről szóló határozatot minden tag aláírja.

Fióktelep pótbefizetésről határoz: A Ptk. pótbefizetésre vonatkozó rendelkezései csak a gazdasági társaságokra vonatkoznak, a fióktelepek tőkerendezésére nem. A fióktelep esetében az anyacég egyoldalúan dönthet úgy, hogy a kölcsön címén a magyar fióktelephez allokált összeget a jövőben jegyzett tőke címén tartsa nyilván a fióktelep. Az ilyen változásokat évente egyszer be kell jelenteni a cégbíróságnak, magyar anyagi jogi szabály erre a konverzióra nem vonatkozik.

Nem történik meg a konverzió: Amennyiben a korlátolt felelősségű társaság vagy a részvénytársaság saját tőkéje az adott társasági formára vonatkozó tőkeminimum vagy a törvényben meghatározott szint alá csökken, a tőkeemelés kötelező és – amennyiben van tagi finanszírozás – annak legegyszerűbb módja a hitel-tőke konverzió. Ezt a tőkevesztést általában leghamarabb a társaság könyvvizsgálója érzékeli és szólítja fel a társaságot a tőke rendezésére. Rosszabb esetben a tőkevesztés törvényességi felügyeleti eljárást is vonhat maga után, de egyelőre ennek kockázata a bírósági gyakorlat alapján elhanyagolható.

dr. Szarvas Júlia, ügyvéd

Vissza