EN
Szarvas Law Firm logo

Hogyan (ne) írjunk versenytilalmi megállapodást

A munkáltató és a munkavállaló akár a munkaszerződésben, akár egy külön szerződésben megállapodhat, hogy a munkavállaló legfeljebb a munkaviszony megszűnését követő két évig nem tanúsít majd olyan magatartást, mely a munkáltató jogos gazdasági érdekét sértené vagy veszélyeztetné. Ilyen magatartás lehet a gyakorlatban elsősorban az, ha a volt munkavállaló valamely versenytársnál helyezkedik el, vállalkozóként lép piacra a munkáltató versenytársaként vagy új munkahelyére átcsábít a volt munkáltatónál dolgozó más munkavállalókat is.

Bár a vonatkozó jogszabályi rendelkezések régóta nem módosultak, aktualitást ad a témának, hogy a Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiuma a közelmúltban áttekintette a vonatkozó joggyakorlatot. Ebből szemezgetve szedtük össze azt a 8 pontot, amire mindenképpen érdemes figyelni a megállapodás megfogalmazásakor.

  1. Nem feltétlenül egyértelmű, hogy ki minősül a volt munkáltató versenytársának. A jogesetek azt mutatják, hogy vita esetén a bíróságok sokszor az érintett cégek bejegyzett tevékenységi köreit vetik össze. A gyakorlatban ezzel szemben ellenbizonyítás lehet ugyan, de ismerve a ténylegesen végzett tevékenységek be- illetve kijelentésének esetlegességét és azok TEÁOR szerinti meghatározásának precizitását, érdemes elkerülni, hogy ebben a kérdésben a bíróságnak kelljen dönteni. Javasolt a versenytilalmi megállapodásban a munkáltató cég tevékenységének és ügyfélkörének néhány mondatos körülíró meghatározása és emellett az ismert vagy tipikus versenytársak példálózó felsorolása is. Ennek hiányában vagy pontatlansága esetén egy jogvitában a munkáltatót terheli annak a bizonyítása, hogy egy adott cég valóban versenytársnak minősül.
  2. A fentiek mellett érdemes azt is meghatározni, hogy melyek a tiltott pozíciók és különösen, hogy mely tevékenységek, feladatok ellátására vonatkozik a tilalom. Munkáltatói szempontból ezeket érdemes minél tágabban, nem kizárólagos felsorolás formájában meghatározni. Különösen ebben a tekintetben ajánlatos továbbá időről-időre felülvizsgálni a már megkötött versenytilalmi megállapodásokat is, hiszen a munkavállaló előrébb léphet a ranglétrán, ezzel pedig pozíciója és a ténylegesen ellátott tevékenységei is változhatnak. Márpedig a tiltott tevékenységi kör esetében a bírói gyakorlat a szerződéskötéskori akaratot vizsgálja, így elképzelhető, hogy a munkavállaló „kicsúszik” abból a tevékenységből, melyet tiltana a megállapodás.
  3. A versenytilalom terjedelme meghatározásának harmadik alapvető eleme a földrajzi kiterjedés. Ennek hiányában vagy pontatlansága esetén a bíróság megszorítóan értelmezheti a tilalmat és az nem feltétlenül fedi majd a volt munkáltató teljes működési területét.
  4. Közismert szabály, hogy a versenytilalom ellenében a korlátozás időtartamára fizetendő ellenértéknek el kell érnie a munkavállaló alapbérének egyharmadát. A jövőbeni bérfejlesztésekre is számítva érdemes ezért nem abszolút összegben, hanem az alapbér hányadában meghatározni a fizetendő ellenértéket, így az biztosan nem marad el a törvényi minimumtól.
  5. Van lehetőség arra, hogy a versenytilalom ellenértékét már a munkaviszony fennállása alatt, előre megfizesse a munkáltató a munkavállalónak. Egyértelmű viszont a bírói gyakorlat abban a tekintetben, hogy az így fizetett ellenértéknek el kell különülni az alapbértől és egyéb bérelemektől. Ennek hiányában – tehát ha a megállapodás szövege szerint az ellenértéket az „alapbér tartalmazza” – a megállapodás létre nem jött szerződésnek fog minősülni, mivel nem tartalmazza a felek megállapodását a szerződés egyik lényeges elemében.
  6. Az ellenérték a bírói gyakorlat alapján csak pénzben fizethető, egyéb módon adott ellenérték az előző pontban említetthez hasonlóan létre nem jött megállapodáshoz vezethet.
  7. Az ellenérték összegénél döntő jelentősége van az arányosság kérdésének: a munkavállaló képzettségét, gyakorlatát, a piaci szereplők számát, a munka specialitását is figyelembevéve kell arányosnak lennie a korlátozásért fizetett ellenértéknek. Az egyharmados szabály csak egy minimum érték, az ellenérték megfelelőségét csak az adott konkrét esetben, a korlátozás arányában lehet meghatározni. Amennyiben a piac döntő részéről, a munkavállaló által speciálisan művelt területről zárja ki a korlátozás a munkavállalót, az ellenérték megfelelő mértéke akár az alapbér száz százalékához is közelíthet.
  8. A versenytilalom kikötésénél a munkáltató legnagyobb dilemmája az szokott lenni, hogy nem tudja előre meghatározni, hogy majd a munkaviszony megszűnésekor akar-e élni a versenytilalommal. Ezzel kapcsolatban pedig rendszeres az az aggodalom, hogy nehogy abban az esetben is fizetnie kelljen a cégnek, ha nem is ragaszkodna hozzá, hogy a volt munkavállaló megtartsa a versenytilalmi korlátozást. A bevett gyakorlat szerint még a munkaviszony megszűnését megelőzően a munkáltató elállhat a versenytilalmi megállapodástól. Közös megegyezéssel történő elváláskor is szükséges külön rendelkezni a versenytilalmi megállapodás sorsáról. Ezek a lépések azonban gyakran elmaradnak és ezáltal hatályba lép a tilalom és a fizetési kötelezettség. Ennek elkerülése érdekében érdemes lehet egy „opt-in” jellegű szakaszban meghatározni, hogy a versenytilalom csak a munkaviszony megszűnéséig tett munkáltatói nyilatkozat esetén lép hatályba, annak hiányában nem köti a munkavállalót és így értelemszerűen nem kötelezi fizetésre a volt munkáltatót. Ilyen kikötés hiányában a bírói gyakorlat automatikusnak tekinti a korlátozást és így a fizetési kötelezettséget.

dr. Szarvas Júlia, ügyvéd

A fentiek a szerző véleményét tükrözik, nem minősülnek jogi, adózási vagy számviteli kérdésben adott tanácsnak.
Vissza